Valletta

A Valletta körüli utazás nem csupán a főváros történelmi és építészeti kincseit mutatja meg, hanem egyben a sziget szívébe is elvezet, ahol a múlt kövei és a természet formálta barlangok mesélik el Maltát. A téma útvonala a sziget keleti partvidékétől indul, ahol a föld mélye rejti a legrégebbi emlékeket, és halad nyugat felé a hegyekben álló erődökön át, mígnem eléri a déli öblökben álló katonai építményeket. A sorrendben haladva a látogatók megismerhetik a barlangok titkait, a templomok csodálatos belső tereit, a hadászati épületek stratégiai jelentőségét, és végül a temetőkön keresztül érhetik el a sziget kulturális sokszínűségének utolsó állomásait.

A sötét barlang titkai

Għar Dalam barlangja Birżebbuġa közelében fekszik, mindössze 500 méterre a St George’s Bay partjától. A mészkősziklákba mélyedő üreg 18 méter széles, 8 méter magas és 145 méter hosszú, bejárata pedig mindössze 15,5 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. A barlang egykor a pleisztocén kori állatok otthona volt, ahol hipopotámuszok és törpeelefántok csontjaira bukkantak a 19. századi tudósok, köztük Arturo Issel és John Henry Cooke. A barlang falai mentén ma is láthatóak a víz és a folyók eróziója által kialakított formációk, amelyek a nedves klíma időszakában alakultak ki. A látogatók egy 80 méter hosszú, kivilágított szakaszon sétálhatnak végig, ahol a falakon a rétegekben talált leletek bemutatói láthatók. A bejárat fölötti múzeumban pedig a legfontosabb fosszíliákat és régészeti leleteket tekinthetik meg.

A kupola csodája

A mostai Rotunda a sziget egyik legimpozánsabb vallási épülete, amelynek építését Giorgio Grognet de Vassé tervezte a római Pantheon ihletésére. A templom 55 méter átmérőjű, belül pedig 56 méternél is magasabb kupolája a világ egyik legnagyobb öntött vasbeton kupolájának számít. A második világháborúban egy német bomba átütötte a kupolát, ám szerencsére nem robbant fel, és a körülbelül 300 jelenlévő közül senki sem sérült meg. A belső tér kék, arany és fehér színű díszítése, valamint a Stefano Erardi által festett főoltárkép és a nazarén stílusú Madonna-szobor teszik igazán emlékezetessé a látogatást. A templom szentélyében pedig őrzik a 1942-es bomba másolatát, amely a csodálatos megmenekülést szimbolizálja.

A nagyúr kertjei

A San Anton Palace Attardban áll, és eredetileg a Johannita Lovagrend nagymesterének nyári rezidenciájaként épült 1623 és 1636 között. A barokk stílusú palota ma a máltai köztársasági elnök hivatalos rezidenciája, ám kertjei részben nyitva állnak a látogatók előtt. A palota tornyából csodálatos kilátás nyílik a máltai tájra, míg a magánkápolna falait a későbbi nagymesterek címerei díszítik. A palota mögötti kertben található az 1882 óta látogatható barokk oranžéria, amely a lovagrendi időszakból származik. A területen még ma is láthatóak a nagymesterek által rendezett kulturális események nyomai.

A királynő falai

A Victoria Lines egy 10,25 kilométer hosszú erődítményrendszer, amely a Fomm-ir Rih partjától a Madliena-erődig húzódik. Az építményt a Máltai Lovagrend kezdte el a 18. században, ám csak a britek fejezték be 1890-ben, Victoria királynő 60 éves trónra lépésének emlékére. A falak mentén számos erőd, lövegállás és barakk található, ám a rendszer sosem került harcba. Ma a Nadur és a Falka Gap közötti szakaszok a legjobban felújítottak, és a Dwejra Lines nevű részén gyalogosan is bejárható. A falak mentén sétálva a látogatók betekintést nyerhetnek Málta katonai múltjába, amely hosszú időn át feledésbe merült.

Bronzkori emlékek

A Borġ in-Nadur régészeti lelőhelye Birżebbuġa közelében, a St George’s Bay partján található. A területen egy négylábú megalitikus templom romjai mellett egy bronzkori falu maradványai is láthatók, amelynek 4,5 méter magas, félkör alakú fala Málta legrégebbi ismert erődítése. A templomot később lakóépületté alakították át, ám a falak még ma is tanúskodnak a bronzkori védekezési stratégiákról. A környéken bronzkori kocsinyomok és silók maradványai is fellelhetők, amelyek az égei-tengeri kereskedelemre utalnak. A helyszín ma nem látogatható, ám a feltárt falak és a környező dombok még mindig lenyűgöző képet mutatnak a múltból.

Víz a sziklák között

A Wignacourt-vízvezeték Mdinától Vallettáig vezetett, és 1610 és 1614 között épült Alof de Wignacourt nagymester parancsára. A 16 kilométer hosszú vízvezeték a mészkőfennsíkon futó agyagréteget használta ki, és kőíveken keresztül vezette a vizet a fővárosba. A legmagasabb ívek Birkirkarában és Santa Venerában találhatók, ahol a terep nagyobb ellenállást tanúsított. A vízvezeték a török ostrom után épült, hogy megoldja Valletta vízhiányát, és évszázadokon át szolgáltatta a városnak a friss vizet. Ma is láthatóak a Birkirkara, Santa Venera és Mrieħel közötti szakaszok.

A tenger őrzői

A Qalet Marku-torony, más néven St Mark’s Tower, egy 1