Tápiószecső

Tápiószecső Pest vármegye Nagykátai járásában fekszik, az Alföld északi részén, a Gödöllői-dombság közelében. A Tápió-Galga-Zagyva vidéken helyezkedik el, Budapesttől huszonhét kilométerre keletre. A szomszédos települések közé tartozik észak felől Kóka, kelet felől Szentmártonkáta, délnyugat felől pedig Sülysáp. A 31-es főút szeli át a központját nyugat-keleti irányban, így ez a legfontosabb közúti útvonala. A település vasúton is elérhető, a Budapest–Újszász–Szolnok-vasútvonal érinti, a vasútállomás a belterület déli szélén található. A falu története a honfoglalásig nyúlik vissza, régi birtok volt a Kartal nemzetségé. Az első okleveles említés 1264-ből származik, amikor IV. Béla a margitszigeti apácáknak adományozta. A 1300-as években a Chyko család birtokolta, majd később a Perényi családhoz került. A 17. században a település lakhatatlanná vált a háborús pusztítások miatt, de a 18. században újjáéledt. A római katolikus templom a 17. század óta áll, és többször is felújították. A faluban található a Hevesy-kastély, amely a 19. század végén épült. A Magdolna-telep mellett több tanyaközpont is található. A második világháború után a kereskedelmet az ÁFÉSZ irányította, és 1977-ben egyesült a Nagykátai ÁFÉSZ-szel. A településen működött a Gobelin Háziipari Szövetkezet, amely több mint száz nőt foglalkoztatott. A falu sportpályája mellett épült ki a „Pelenkatelep” nevű új falurész is.