guseni koncentrációs táborok

A guseni koncentrációs táborok a mauthauseni tábor melléktáborként működtek Oberösterreichben, Sankt Georgen an der Gusen és Langenstein között. Három részre osztották őket: Gusen I Langensteinban, Gusen II St. Georgen an der Gusenban, Gusen III pedig Lungitzban, ma Katsdorf része. A táborokat az SS vezette, és egyszerűbb építési szerkezetük miatt nagyobb kapacitással bírtak, mint a mauthauseni tábor. A DEST nevű cég már 1938-ban megvásárolta az első telkeket Gusen I számára, még a mauthauseni tábor előtt. A fő ok a kiváló minőségű gránitkő volt, amit már 1840-ben használtak a Lánchídhoz. A guseni táborok jelentőségét az adja, hogy a Harmadik Birodalom egyik legnagyobb ipari központjává váltak. A DEST 1940-től kiterjesztette a rabszolgamunkát a Gusen folyó menti St. Georgenre, ahol egy polgári kiképzési programot is indítottak kőfaragó tanulók számára. A foglyok a kőbányászat mellett fegyvergyártásban is dolgoztak, például a Messerschmitt Me-262 sugárhajtású vadászgépek gyártásában. A Gusen I táborban 1942-ben a legnagyobb kőbányát fejlesztették ki, amelynek központja St. Georgenben volt. A DEST több pénzt fektetett be Gusen fejlesztésébe, mint Mauthausenbe. A Gusen I táborban tízezrek dolgoztak és haltak meg, köztük sok lengyel, spanyol és szovjet fogoly. A táborban saját foglyi számrendszer, halálkönyv és SS-kivégző osztag működött 1944 elejéig. Gusen II-ben közel tizenhatezer foglyot zsúfoltak össze 16 barakkban, köztük sok magyar zsidót. A foglyokat St. Georgenbe vitték dolgozni, ahol a „Hegykristály” projekt keretében egy hatalmas földalatti repülőgépgyárat hoztak létre. A gyár 45 000 m²-es termelési területe bombabiztos volt, és 1944 őszén már szállítottak is Me-262 repülőgépeket.