Keltensiedlung am Biberg

A Biberg egy szigethegy volt a Kehlbach közelében, a Saalfeldeni-medence délnyugati szélén. A Leoganger Steinbergen és a Steinerne Meer között emelkedett, Ausztria Salzburg tartományában. A hegy egy körülbelül hetven méter magas domb volt, amelyet 1927 és 1957 között egy diabáz- és leukoxénkőbányászat teljesen eltüntetett. A területről nem folytattak régészeti ásatásokat, de a kőbányászat során gyűjtött leletek a Salzburgi Múzeumba kerültek. A leletek nagy része a középső és későbbi laténi időszakból származik, i. e. 280 és i. sz. 0 közötti időszakból. A legjelentősebbek a kammal díszített agyagedények töredékei és vaseszközök, például fejszék, véső, fúrók, kések és kovácseszközök. A leletek alapján intenzív kereskedelmi kapcsolatok voltak az Alpokon túli területekkel. A legkiemelkedőbb lelet a „Bibergi szarvas”, egy tizenegy centiméter magas bronzdarab, amely egy feltámadó szarvast ábrázol. A szobrot 1942-ben találták, és a bronzkor második vagy első évszázadából származik. A régész, Martin Hell vásárolta meg magán gyűjteményébe, majd 1975-ös halálát követően a Salzburgi Múzeumba került. A szarvas hatágú agancsú, és eredetileg természetes szőrből készült farok volt hozzá erősítve. A Biberg egykori kelták lakta település lehetett, amelyet később a rómaiak is használtak, sőt még a népvándorlás idején is lakott volt.