Salamanca

Salamanca rejtélyeitől a modern művészetig, a történelemtől a sportig sokszínű városa kínálkozik, ahol minden korszaknak és érdeklődési körnek jut valami. A római kor emlékei, a középkori katedrálisok, a reneszánsz paloták és a huszadik századi művészeti gyűjtemények mind-mind egy közös múltat idéznek fel, amelyben a tudomány, a művészet és a városi élet szerves egységet alkot. A spanyol aranykor szelleme, a tudományos élet fellegvára, a sport és a kultúra találkozóhelye: Salamanca nemcsak egy város, hanem egy élmény, amelyben a múlt és a jelen egymásra talál.

A katedrálisok párja

A két katedrális, az ó- és az új, Salamanca szívében áll egymás mellett, és együtt alkotják a püspöki székhelyet. Az 1150 körül elkezdett román-gótikus ókatedrális évszázadokon át épült, míg a 1513-ban megindult új katedrális a katolikus királyok parancsára született, hogy a növekvő város igényeit kielégítse. A 1755-ös földrengés után a ledőlt kupolát és a harangtornyot újjá kellett építeni, ám a két épület ma is a város legfőbb jelképe. A belső térben a gótikus falfestmények, a barokk oltárok és a 1744-es orgona mellett modernebb elemek is találhatók, például egy 1992-ben elhelyezett űrhajós-szobor.

A római híd öröksége

A Tormes folyón átívelő római híd Salamanca egyik legrégebbi emléke, amely i. sz. 27 és 79 között épült, és a Via de la Plata nevű római út részét képezte. A 15 eredeti boltív még mindig áll, ám a későbbiekkel együtt a híd ma is a város jelképének számít, sőt, a város címerében is szerepel. A középkorban kereskedelmi útvonal volt, ám miután a 20. században modernebb hidakat építettek, ma már csak gyalogosok használhatják.

A Plaza Mayor fényűző tere

Salamanca központjában található Plaza Mayor a világ egyik legnagyobb ilyen jellegű tere volt egykoron, ám ma a 18. században, Alberto de Churriguera tervei alapján épült, zárt árkádsorokkal övezett tér. A keleti oldalon a spanyol királyok medálportréi díszítik a falakat, míg a földet szürke gránit és rózsaszín márvány mintázata borítja. A téren álló városháza tornyai sosem készültek el teljesen, ám a 1745-ös makett ma is látható.

A Casa de las Conchas rejtélye

A 1493 és 1517 között épült Casa de las Conchas a késő középkor egyik jellegzetes palotája, amelynek homlokzatát több mint 300 jákócsiga díszíti, jelezve a Santiago de Compostela-i zarándoklatok hagyományát. A platereszk stílusú kapu mögött egy kétemeletes belső udvar rejtőzik, ahol a poligonális oszlopok és a galéria a gótika és a reneszánsz közötti átmenetet mutatja be. Ma a épületben egy közkönyvtár működik, ám építészeti értékei miatt mindenképpen érdemes meglátogatni.

A San Esteban kolostor aranyozott oltára

A dominikánusok San Esteban-temploma a 16. században épült, ám a 84 méter hosszú, 15,5 méter széles épület a platereszk stílus egyik kiemelkedő példája. A főoltár aranyozott retablója, amely a szent István mártíromságát ábrázolja, José de Churriguera munkája, míg a templom belsejében a 10 méter magas kórus és a freskók a dominikánusok egyházának diadalát mutatják be. A kolostor Kreuzgang der Könige néven ismert része, valamint a 1553 és 1556 között épült Soto-lépcső is figyelemre méltó.

A Casa Lis modern művészete

A Casa Lis, amely a 19. század végén épült modernista stílusban, ma a szecesszió és art déco gyűjteményének otthona. A épületet 1981-ben mentette meg a város a pusztulástól, és ma a gyűjtemény részét képezik Émile Gallé üvegmunkái, Loetz vázái, valamint 300 porcelánbaba és 120 Krisz-elefánt. A Casa Lis belsejében a gyűjtemény mellett a épület maga is a modernizmus egyik remekműve.

A Café Novelty irodalmi kávézó

A 1905-ben megnyitott Café Novelty Salamanca egyik legrégebbi kávéháza, ahol a 20. század elején olyan híres személyiségek jártak, mint Miguel de Unamuno, José Ortega y Gasset vagy Carmen Martín Gaite. A polgárháború idején átmenetileg Nemzeti Kávézó néven működött, ám ma újra irodalmi találkozók helyszíne. A múlt nagyjai mellett olyan vendégek is megfordultak itt, mint Jimmy Carter, és a ház ma is őrzi a régi idők hangulatát.

A La Clerecía barokk pompája

A 17. és 18. században épült La Clerecía, amely eredetileg jezsuita kollégium volt, ma a barokk építészet egyik kiemelkedő példája. A három részből álló homlokzat korinthoszi oszlopai és a Szentlélek ábrázolása mellett a templom belsejében egy hatalmas, pilaszterekkel tagolt hajó és oldalkápolnák találhatók. A főoltár aranyozott szobrai és a szentségház egyedi tükörmunkája a jezsuiták művészetét mutatja be.

A Palacio de Monterrey reneszánsz dísze

A 16. században épült Palacio de Monterrey a spanyol reneszánsz egyik jelentős alkotása, amelynek homlokzatát gazdag díszítés és kiugró saroktornyok jellemzik. A épületet Alonso de Zúñiga y Acevedo rendelte meg, ám Rodrigo Gil de Hontañón tervezte. A 1539-ben kezdődött építkezés a spanyol aranykor reprezentatív építészetét képviseli, és ma a Casa de Alba gyűjteményének otth