Szentgotthárd

Szentgotthárd Magyarország legnyugatibb városa, Vas vármegyében, a Rába és a Lapincs összefolyásánál. A település a magyar–osztrák–szlovén hármas határ közelében fekszik, közvetlenül az országhatár mellett. A város a szlovén nemzetiség központja, ahol Szlovénia konzulátusa is működik. A környező tájat az Alpok keleti nyúlványai határozzák meg, ezért a klíma szubalpin jellegű. A város déli részét az Őrségi Nemzeti Park határolja, ahol a természet még érintetlenül maradt fenn.

A város története a ciszterci rend megjelenésével kezdődött a 12. században. III. Béla király 1183-ban adományozott területet a cisztercieknek, akik a Rába partján telepedtek le. A település a Hildesheimi Szent Gotthárd tiszteletéből kapta a nevét, akit 1131-ben avattak szentté. A ciszterci apátság alapítása után a vidék bekapcsolódott a művelődésbe, és a szerzetesek földművelést, kereskedelmet vezettek be. A 14. században a település virágkorát élte, de a 16. századtól hanyatlásnak indult.

A város magját három major alkotja, középen egy barokk templommal. A templom és a kolostor építése 1740-ben kezdődött, tervezője Pilgram Ferenc Antal volt. A templom a harmadik legnagyobb barokk templom Magyarországon. A Rába völgye, a Hársas-tó és a Vendvidék vonzza a látogatókat, ahol a jellegzetes szórványtelepülések is megtekinthetők. A város mellett halad el a 8-as főút, és vasúton is könnyen megközelíthető.