Mándok

Mándok a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Nyírség északkeleti részén fekszik, a Tisza bal partján. A település a Záhonyi járáshoz tartozik, és több szomszédos falu veszi körül, például Eperjeske, Tuzsér és Fényeslitke. A Tisza közelsége meghatározza a vidék hangulatát, a folyóparton gyakran láthatók halászok és túrázók. A környék fontosabb települései közül Záhony 14,5 kilométerre, Tuzsér 6 kilométerre található. A falu megközelíthető közúton és vasúton is, a Mátészalka–Záhony-vasútvonalon van egy megállója.

A település története a 14. századig nyúlik vissza, amikor a Tomaj nemzetségbeli Losoncziak birtokolták. A 16. században a gácsi Forgách család lett a földesura, akiknek kastélya ma is látható, bár rossz állapotban. A török megszállás idején a terület viszonylag békés maradt, a lakosság főleg mezőgazdasággal foglalkozott. 1595-ben Rudolf magyar király vásártartási jogot adott Mándoknak, ami fellendítette a kereskedelmet. A 18. században mezővárosi rangot kapott, és a Forgáchok központtá tették a települést.

A városban több műemlék is található, például a görögkatolikus fatemplom, amely eredetileg a Bukóc-dombon állt. A templomot a 20. században szállították át a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumba. A református templom 1828-ban épült, homlokzati toronnyal és haránt csehsüveg-boltozattal. A településen található még a Forgách kastély romja, valamint egykori ipari létesítmények, például a gőzmalom és a szeszgyár. A falu infrastruktúrája fejlődik, iskolák, óvodák és szociális intézmények működnek itt.