Benk

Benk egy kis település a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye északkeleti részén, a Tisza bal partján. Lakott területei a folyó bal partján találhatók, de közigazgatási területe nagyobb része a jobb parton, a Beregi-síkon fekszik. A szomszédos települések közé tartozik észak felől Tiszamogyorós, északkelet felől Lónya, délkelet felől Mátyus, dél felől Mezőladány, nyugat felől pedig Mándok. A környék fontosabb települései közé tartozik Záhony, Vásárosnamény, Aranyosapáti, Eperjeske és Tuzsér is.

A falu története a 13. századig nyúlik vissza, amikor Terra Benk néven említették először oklevelek. A Gutkeled nemzetséghez tartozó Apaj fia Apaj birtokolta, majd az Anarcsy családé lett. Később a Bacskayak, a Tegzes család, majd az Ujlaki György nevű Anarcsi birtokolta. A 18. században a Vay család, később pedig a szatmári püspök volt a birtokosa. A 20. század elején feljegyzett helynevei közé tartozott a Barát-erdő, a Goron, a Szerés és az Ó-benk.

Benk református temploma 1801 és 1831 között épült. A település zsáktelepülés, közúton csak Mándok déli külterülete felől közelíthető meg a 4115-ös útból kiágazó 41 108-as mellékúton. A határszélét több helyen érinti a 4113-as út, de területére nem lép be. A falu lakossága döntően magyar nemzetiségű, döntő többségük református vallású.