bécsi metró

A bécsi metró öt vonalból álló hálózat, amely a város közlekedésének gerincét alkotja. A hálózat egyes szakaszai a 19. század végén épült Stadtbahn nyomvonalán haladnak, például az U4-es és az U6-os metró is régi, gőzüzemű hidakon közlekedik. A metró naponta körülbelül 1,4 millió utast szállít, éves forgalma pedig 567,6 millió fő. A hálózat folyamatosan bővül, újabb szakaszokkal és állomásokkal, bár az U5-ös vonal még várat magára. A metrók és más közlekedési eszközök, például az S-Bahn, egységes tarifarendszerben működnek. A Stadtbahn, a metró elődje, 1898-ban nyílt meg gőzüzemmel, Otto Wagner tervezte állomásai ma is láthatóak. A hálózat négy fő vonalból állt: Wientallinie, Gürtellinie, Donaukanallinie és Vorortelinie. A gőzüzemű vasút azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert a belvárosi részeket nem érintette, és a menetidők is hosszabbak voltak a villamosokénál. Az első világháború után villamosították a hálózatot, majd az 1970-es években fokozatosan metróvá alakították át. A mai metróvonalak közül az U1-es a leghosszabb, az U3-as a legrövidebb, de mindkettő forgalmas. Az U2-es metró például a korábbi földalatti villamos alagútját használja. A hálózat egyes részei, például az U6-os vonal, műszakilag eltérnek a többitől, mert nem építették ki rajtuk a harmadik sínes áramellátást. A metróállomások közül sok megőrizte az eredeti Stadtbahn-idők hangulatát, különösen az U4-es és U6-os vonalakon.