Leányfalu

Leányfalu egy nagyközség a Pest vármegyei Szentendrei járásban, a Dunakanyarban, a Visegrádi-hegység lábánál. A Duna szentendrei ága mellett fekszik, Budapesttől mintegy 27 kilométerre. A település a Vörös-kő és a Nyerges-hegy között helyezkedik el, a 11-es főút mentén. Legközelebbi szomszédai Szentendre délről, Tahitótfalu északról, Pilisszentlászló nyugatról, valamint a Szentendrei-szigeten Pócsmegyer és Szigetmonostor. A Dóra-patak választja el egymástól a két hegy keleti lejtőjét, a terület kiemelt üdülőterület a Duna–Ipoly Nemzeti Park része. A település története az ókorig nyúlik vissza, amikor a rómaiak Pannónia provinciát hozták létre. Arányi Lajos régész 1910-ben kezdett ásatásokat, majd Kuzsinszky Bálint folytatta 1915-ben. Leányfalu központjában egy kb. 10×10 méter alapterületű burgus őrtorony maradványait tárták fel, amelyet I. Valentinianus császár idején építettek. Az 5. században a hunok támadásai következtében a torony tűzvész áldozatává vált. A régészeti leletek a szentendrei Ferenczy Károly Múzeumba és a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. A falu mai arculatát a 19. század végén és a 20. század elején alakult közösségek alakították. Szendrey Ignác, Petőfi Sándor apósának rokona, vásárolt itt birtokot, majd Móricz Zsigmond is telepedett le Rózsahegyi Kálmán ösztönzésére. A művészek és értelmiségiek megjelenése irodalmi és művészeti közösségeket hozott létre. 1901-ben alakult meg a Leányfalusi Kaszinó, 1914-ben pedig a Leányfalusi Társadalmi és Szépészeti Egyesület, amely a falu rendezése mellett bohém eseményeket szervezett. A településen ma is láthatók a múlt emlékei, például a pincék és borházak maradványai.