Tornyospálca

Tornyospálca egy kis falu a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye északkeleti részén, a Nyírségben. A környező települések közül Jéke hét és fél kilométerre, Kisvárda tizenkét kilométerre található. Három külterületi része van: Ricsika-tanya, László-tanya és Pusztaújfalu, utóbbi a központtól légvonalban nyolc kilométerre délre fekszik. A falu orsó alakban egykori vízállás köré épült, középen fogva közre a mai református templom elődjét. A település határában kő- és bronzkori leletek kerültek elő, például tokosbalta és bronz kard.

A falu története a 13. századig nyúlik vissza, első említése 1212-ből származik. Középkori birtokosai a Bánffy és a Losonczi családok voltak, később a Forgách grófok tulajdonába került. II. Rákóczi Ferenc 1706-ban kilenc napot töltött a faluban, sok helybeli csatlakozott Esze Tamás ezredéhez. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban jelentős számú tornyospálcai vett részt. Az első világháborúban ötven katona halt hősi halált, emléküket 1923-ban közadakozásból emelt emlékmű őrzi.

A református templom a falu legrégebbi építészeti emléke, a 15. században téglából épült a huszita időkben. A templom körül 1951-ig temetőkert volt, szertartási tárgyai között kiemelkedik egy 1635-ből származó úrvacsorai kehely. A református temetőben közel ötven régi, szellőrózsa-motívumos fejfa áll. A faluban hét emlékmű és nyolc emléktábla található, amelyek a múlt emlékeit őrzik. A község gazdag helytörténeti gyűjteménnyel rendelkezik, és egyedülálló füvészkert is található az iskolai előkertben.