Nagytarcsa

Nagytarcsa egy Pest vármegyei település a Gödöllői-dombság nyugati szélén, a Szilas-patak sekély völgyében. Budapest XVI. és XVII. kerülete, valamint Kistarcsa és Isaszeg határolja. A környék már az őskortól lakott, erre vas- és szkíta leletek, valamint egy 10. századi magyar temető bizonyítékai utalnak. Az első írásos említése 1352-ből származik, majd a 15. században kettévált, déli része Csíktarcsa néven vált ismertté. A falu története több jelentős eseménnyel gazdagodott. 1733-tól a Grassalkovich család birtokához tartozott, majd 1819-ben evangélikus templom épült, amelyet 1931-ben újítottak fel. 1935-ben római katolikus templom is épült. 1938-ban Sztehlo Gábor evangélikus lelkész megszervezte az ország első bentlakásos paraszt népfőiskoláját, amelynek épülete ma a Falumúzeumként működik. A látogatók a jellegzetes Falumúzeumot és az evangélikus templomot tekinthetik meg. A népfőiskola épülete finn adományokból épült, és 2002-ben egy informatikai cég mentette meg a lebontástól. A településen élénk sportélet folyik, a Nagytarcsai Tömegsport Egyesület szervezésében futó-, kosárlabda- és terepfutóversenyeket rendeznek. A Tarcsa Trail terepfutóverseny 2024 óta várja a résztvevőket.