Kistarcsa

Kistarcsa Pest vármegyében fekszik, a Gödöllői-dombság nyugati szélén, a Szilas-patak és a Csömöri-patak völgye között. A 3-as főút és az M0-s autóút mentén helyezkedik el Budapest XVI. kerületétől keletre. Kerepes, Csömör és Nagytarcsa között terül el, keleti része Isaszeggel és Pécellel is határos. A településen három HÉV-megálló van: Kistarcsa, kórház és Zsófialiget. A BKV 92-es és 92A buszai is érintik a területet. A település története az újkőkorszakig nyúlik vissza, ahol kelták, vandálok, alánok, szarmaták és avarok is éltek. A X–XIII. században már állott itt település, amit a mai temető környékén talált leletek bizonyítanak. Az első írásos emlék 1352-ből származik Tarcsa néven, de a település már korábban is létezhetett. 1452-ig a Tarchai család birtokolta, majd 1467-ben Felsőtarcsa néven külön településként említik. A településen található a volt internálótábor, amely a második világháború idején zsidó lakosság összegyűjtésére szolgált. A kommunista rendszer alatt is börtön és fogolytábor működött itt, később rendőri iskola lett belőle. Az 1956-os forradalom idején a gödöllői kistérség egyik központja volt, ahol a Nemzeti Bizottság vette át a hatalmat. A településen ma is láthatóak a történelmi események nyomai, például a katolikus templom, amely a középkori romok köveiből épült 1880-ban.