Iuvavum

Iuvavum volt a római kori Salzburg őse, a mai óváros helyén állt a Salzach partján. A kelták településeit feladták, amikor a rómaiak Kr. e. 15-ben elfoglalták Noricumot, és a síkságon alapították meg Iuvavumot. Claudius császár alatt municipiummá vált, és Noricum provinciához tartozott, később pedig Ufernorikumhoz. A 3. században hanyatlásnak indult, majd a Nyugatrómai Birodalom bukása után teljesen elnéptelenedett. A város nevét több forrás is említi, például Plinius, Ptolemaiosz és a Tabula Peutingeriana. A név eredete vitatott, de Karl Forstner történész szerint a helyi Iuvavus isten lehetett a névadó. A keltológus Patrizia de Bernardo Stempel szerint a név a „tiszafa” jelentésű kelta szóból származik, így Iuvavum „tiszafás hely” lehetett. A romváros maradványai a mai Salzburg óvárosában rejtőznek a Salzach két partján. A három városhegy közötti síkságon feküdt, ahol a folyó különösen keskeny volt, így könnyű átkelőhelyet kínált. A római utak kereszteződésében állt, és kereskedelmi útvonalak találkoztak itt már a római kor előtt is. A környéken számos római vidéki birtokot tártak fel, amelyek a város gazdagságát mutatják.