Tiszaigar

Tiszaigar istváni település a Jász-Nagykun-Szolnok vármegye tiszántúli részén, északkeleti irányban, Hajdú-Bihar vármegye határától kb. 10 km-re. A település Tiszafüredtől délkeletre helyezkedik el, közvetlen határos települések közé tartozik Kócsújfalu, Tiszaörs, Tiszaszentimre és Tiszaszőlős. A közlekedési hálózatban a 34-es főúton érhető el, ahol a Volánbusz autóbuszai biztosítják a tömegközlekedést. A település történelme meghatározóan kapcsolódik a Tomaj nemzetséghez, ahol 1325-ben először említik a nevét egy bizonyságlevélben. A helység a 15. században Heves vármegyéhez csatolták, de 1455-ben visszahelyezték Szabolcs vármegyébe. A 16. században a Széky család birtokolta a falut, amely később a Darvas család birtoka lett. A település a 17. században ismét elnéptelenedett, majd 1743-ban újra telepítették. Tiszaigarban két templom található, mindkét építmény késő barokk stílusban készült. A római katolikus templom 1782-1785 között épült, a református templom pedig 1789-ben. A településen található emlékművek és természetvédelmi területek is különösen érdekesek. A helység kulturális és természeti értékei közé tartozik a kocsányos tölgyek és a Mátyás király-fa is.