Milota

Milota istvári község a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Fehérgyarmati járásban, a magyar-ukrán határ mellett, a Tisza folyó mentén. A település a Tiszabecs, Szatmárcseke, Tiszacsécse, Túristvándi és Fehérgyarmat városaitól 5–28 km-re van távolságra. A község régi helyén a honfoglalási időszakban lakott lehetett, és a nevét Árpád fejedelem temetésére utaló monda is támasztja. A település 1181-ben először említették oklevelekben, majd a Kölcsey család birtokában volt több száz évig. A község központja a Nagy utcán, ma Vörösmarty utca néven ismert, ahol a Főutcának két része található: a Kis-vég és a Nagy-vég. A település része az Epreskert, a Gyepű-árka és a Szeles-tó is, amelyek a környezet természeti jellegét mutatják. A Tisza mentén fekvő Milota híres a diótermesztéséről, különösen a papírhéjú milotai diófajta, az M 10-es fajta, amely 1963 óta szerepel a nemzeti fajtajegyzékben. A község kulturális és gazdasági életének egyik jelentős eseménye a Nemzetközi Milotai Diófesztivál, amely augusztus utolsó szombatján kerül megrendezésre. A település híres még a Milotai mézes grillázstortával is, amely 2013-ban nyerte el az ország tortája címet. A község népessége 2011-ben 816 fő volt, 2016-ra 958 főre nőtt, főként az ukrán-magyar határ túloldaláról átköltözők miatt. A lakosság többsége magyarnak, de jelenleg is jelentős cigány és ukrán közösség él itt.