Lócs

Büktől 6 Kilometer öszakkeletre, a Pós-patak mellett fekszik. A község határában fekvő Nagyhalom nevű magaslaton késő bronzkori halomsír és cseréptöredékek kerültek elő, mely itteni település helyét sejteti. A települést 1239-ben Louch alakban említik először, 1355-ben Loch, 1396-ban Looch, 1483-ban Loch néven szerepel. A község neve szláv eredetű, a vadászattal kapcsolatos. A szláv lovci jelentése vadászok, fogók. A község főutcája a kelet-nyugati irányban húzódó 8618-as út, ezen érhető el Simaság, illetve Bük-Csepreg irányából is. Bővel a 8633-as, Iklanberénnyel a 8644-es út köti össze, déli határszélét pedig érinti még a Sajtoskál-Bükfürdő közti 8634-es út is. A legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőségek a Tormásliget megállóhelye vagy a Bük vasútállomása. A község két részből, Alsó- és Felsőlócsból állt a 15. században. A két településrészt valószínűleg birtokosaik szerint választották el egymástól. A két falurész a 18. századig létezett, ezután már újra egységes községként szerepel. A falu a 16. században felvette az evangélikus hitet. A 1605-ben a Bocskai-felkelés során császári zsoldosok dúlták fel a falut. A 19. században a község része volt a Csepregi kistérségnek. A 2011-es népszámlálás során a lakosok 79,7%-a magyarnak, 9% németnek mondta magát. A vallási megoszlás szerint 72,9% római katolikus, 2,3% református, 3% evangélikus.