Szajol

Szajol egy község a Szolnoki járásban, az Alföld közepén, a Szolnoki-ártéren. Budapesttől 110 km-re, Szolnoktól 10 km-re keletre helyezkedik el, a Tisza és egy hajdani morotvája között. A települést a 4-es főút szeli ketté, északon a Holt-Tisza part határolja, délen a vasútvonalig érnek az újtelep lakott területei. Éghajlata száraz kontinentális, nyáron forró, tél hideg. A napsütéses órák évi 2000 órát meghaladnak, csapadékmennyiség 480–500 mm. Flórája tölgy–kőris–szíl ligeterdők, állatvilágában vadak és madarak élnek, a Tisza hullámterében a vörös vércse, a kis kócsag és a partifecske találhatók. A Holt-Tisza horgászok kedvenc helye, ahol harcsa, busa, kárász, keszeg, ponty, törpeharcsa él. A település történelme hosszú, nemesi múlttal. A neve török eredetű, jelentése „előkelő”. 1261-ben először említik Zoyli alakban, 1332-ben Sael, Sayl, Zayla alakokban. A község a szolnoki várispánsághoz tartozott, nemesi közösség volt, amely elzárközött az idegenek letelepedése elől. A lakosság a török hódoltság alatt erősen megfogyatkozott, 1576-ban 13 tizedfizető lakosa volt. A 1784-1787-es népszámláláson 454 főt írtak, ebből 89 nemes. Az 1848–49-es forradalom során a község fő feladata a forradalmi seregek elszállásolása volt. A vasútvonalak építése után Szajol Szolnok „élő csomópontjává” vált, ahol nagyszámú vasutas réteg alakult ki. 1903-ban a községben egyöntetűen összecsapott a csendőrséggel, ahol a falu urasága meg akarta csorbítani a legelőket. A település kulturális és sportélete is jelentős. A Szajol KLK labdarúgócsapata 1947-ben alapították, jelenleg a megyei bajnokság első osztályában szerepel. Kétszeres megyei első osztályú bajnok, megyei Magyar Kupa győztes. A női csapat háromszoros megyei bajnok. A községben a Szent István király r.k. templom is található, melynek oltárképet Chiovini Ferenc festette. A település testvérvárosai Kászon, Románia és Neumarkt am Wallersee, Ausztria.