Nagyvarsány

Nagyvarsány a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, Vásárosnaményi járásban fekszik. A település a Tisza bal partján, Vásárosnaménytől északnyugatra található, a Nyírség és a Beregi-síkság találkozásánál. A központjától 1,5 kilométerre délnyugatra fekszik a Szabadságtanya, míg észak felől Gyüre, dél-délkelet felől Kisvarsány határolja. A település keleten a Tisza, nyugaton pedig Ilk és Gemzse szántóföldjeivel határos. A Tisza túloldalán Tiszaszalka található, ahol a Tokaj fölötti első és utolsó mederátvágás is történt. Nagyvarsány a vármegye legrégebbi települései közé tartozik, története a kőkorig nyúlik vissza. A település alapítása a 10. századra tehető, néhány lakójának nevét már 1214-ből ismerjük. A település 1310-ben két részből, Kül- és Belvarsányból állt. A 14. század elején temploma után Egyházas-Varsány néven említik. A 15. században a település a Kenderes-Varsány néven is emlegetik, miközben a birtokosok között számos híres család is szerepel. A 17. században a Sennyey- és Lónyay-családokat házassági kötelék kapcsolata összekapcsolta, és a birtokrészeket ezek a családok kezén tartották. A település központjában található a kis templom, mely kőből épült. A település határa részben agyagos, részben homokos föld, ahol bőven termett gabonafajták nőnek. A település a Tisza folyó felé lévő réteket mocsarak szelik át. A község közlekedési kapcsolatai a 4115-ös úton vannak, mely Vásárosnamény-Kisvarsány és Gyüre felől is elérhető. A település a Mátészalka–Záhony-vasútvonalon is áthalad, bár a vonalnak itt nincs megállási pontja. A település történelmét a birtokos családok, a földesurai és a katasztrófák, mint például az árvíz és a kolera is meghatározták.