Vácegres

Vácegres egy kis falu Pest vármegye északkeleti részén, a Cserhát hegység és a Gödöllői-dombság találkozásánál. A település a 2102-es út mentén fekszik, Budapesttől Fóton és Veresegyházon át Galgamácsáig húzódik. Korábban Zsidó néven volt ismert, de 1943-ban változtatták meg a nevét. A falu története a középkorig nyúlik vissza, első említése a 13. században történt Sydo néven. A Csáky-család és a Rozgonyiak birtokolták, majd Werbőczy István tulajdonába került. A falu nevezetességei közé tartozik a premontrei prépostság, amelyet 1284-ben említenek először. A török időkben sem néptelenedett el, lakói később katolikus magyarok és evangélikus szlovákok lettek. A 18. században a Grassalkovich család birtokába került, majd a Fischer család tulajdonában volt a 20. században. A falu lakossága hagyományosan földművelésből élt, de a rendszerváltás után a település arculata megváltozott. A falu határában találhatóak a Magyar Néphadsereg egykori légvédelmi objektumai, amelyek ma romos állapotban láthatók. A településen a lakosság többsége római katolikus, de élnek itt evangélikusok és reformátusok is. A falu nevezetes szülötte Bajtay Antal erdélyi püspök, aki 1717-ben született Vácegresen. A falu jellegzetes parasztházai helyett ma modernebb családi házak állnak.