Siójut

Siójut Somogy vármegyében, a Siófoki járásban fekszik, a Mezőföld nyugati peremén és a Külső-Somogy dombvidékének határán. A Sió-csatorna jobb partján helyezkedik el, annak hajdani árterében, Balatonszabadival szemben. A település a Balatonszabad–Ságvár közötti 6403-as út mentén található. A Sió szabályozása miatt korábbi árterének nagy részét elvesztette, a hagyományos halászat megszűnt. A löszös területen a szőlőművelést honosították meg nagy erőfeszítésekkel. A falu története a 13. századig nyúlik vissza, amikor II. András oklevele említi először 1229-ben. A település neve a török eredetű Jutas személynévből származik. A középkorban vásáros hely volt, hetivásárokkal rendelkezett, és Nagy Lajos király is megerősítette kiváltságait. A török időkben teljesen elpusztult, mára csak a falucska maradványai láthatók. A falu templomát övező temetőből előkerült egy 12. századi, limoges-i zománctechnikával készült Krisztus-szobor, amely ma a Somogy Megyei Múzeumban látható. A faluban található egy református templom, amely klasszicizáló késő barokk stílusban épült 1830-ban. A faluházban néprajzi gyűjtemény tekinthető meg, iskolai eszközökkel és a falusi háztartás eszközeivel. Itt működött a Katica Bábcsoport is, amelyet Róka Gyula tanító és fafaragó művész vezetett. A település szülötte Varga Imre szobrászművész, valamint Baky Albert festőművész és grafikus. A környék félsivatagos jellegű, nehezen művelhető pusztaság, kisebb fasorokkal szabdalt.