Létavértes

Létavértes Hajdú-Bihar vármegye Derecskei járásában fekszik, az Alföldön, a Dél-Nyírség és az Érmelléki löszös hát találkozásánál. A várost 1970-ben hozták létre Nagyléta és Vértes községek egyesítésével, előbbi a keleti, utóbbi a nyugati részt alkotja. Cserekert településrész a központtól délre, mintegy nyolc kilométerre található. A szomszédos települések közé tartozik Újléta, Kokad, Pocsaj és Monostorpályi, a határ pedig több mint tíz kilométeren át a magyar–román államhatárral esik egybe. A legközelebbi romániai települések Székelyhíd, Csokaly és Bihardiószeg.

A település története a kőkorszakig nyúlik vissza, de első említései a középkorból származnak. Nagylétát 1291-ben, Vértest pedig 1333-ban említik először. Mindkét település fontos szerepet játszott a régió történetében, különösen a török hódoltság és a trianoni békeszerződés időszakában. Nagyléta 1689-ben elnéptelenedett, de újra benépesült, és a 18–19. században mezővárosi rangot kapott. Vértes birtokosai között olyan családok szerepeltek, mint a Csire, Szokoly, Nagy, Komáromy és Fekete családok.

Létavértesen több műemlék és nevezetesség található. A nagylétai görögkatolikus templom 1803-ban épült klasszicista stílusban, ikonosztázát munkácsi mester készítette. A vértesi református templom 1806–1813 között épült, majd 1863-ban romantikus stílusban átépítették. A településen található még a vízi vágóhíd, amely az ország egyetlen élővíz fölé épült vágóhídja, valamint régi csűrök, tájház és emlékművek. A Kossuth-szobor 1998-ban készült, Irinyi János mellszobra pedig 1982-ben. A helytörténeti kiállítás egy 18. századi lakóházban tekinthető meg.