Érd

Érd Pest vármegye legnagyobb lélekszámú városa, Budapest délnyugati agglomerációjában a Duna partján fekszik. A település történelmi magja az Ófalu nevű városrész, ahol a Duna ölelésében régi házak állnak. A város leghíresebb látnivalója a török korból fennmaradt Hamza bég minaret, amely egyike Magyarország három megmaradt török minaretjének. Érd falusi jellege miatt sok család választja lakóhelyül, a népessége pedig a szuburbanizáció miatt folyamatosan nő. A város határában a Tétényi-fennsík, az Érd-Sóskúti-fennsík és az Érd–Ercsi-hátság dombos vidéke húzódik. A város története az őskorig nyúlik vissza, a Fundoklia-völgyben neandervölgyi ember nyomait találták meg. A bronzkori földvár nyomai a Sánc-hegyen láthatók, a rómaiak pedig őrtornyot tartottak fenn a környéken. A török hódoltság idején Érd fontos település volt, a minaret is ebből az időszakból származik. A város első okleveles említése 1243-ból való, amikor Tádé fia János birtokot adott el a településen. A mai Érd címerében a sárkányt ledöfő fa a török elleni harcokat, a kék sáv a Dunát jelképezi. A városban öt vasútállomás működik, amelyek összekötik Budapesttel és a környező településekkel. Az Ófalu közelében található a török minaret, amely mellett régi utcák és házak sorakoznak. A Duna partján sétálva a látogatók megcsodálhatják a folyót és a környező dombokat. A városrészek különböző utcanevekkel rendelkeznek, amelyek a rendszerváltás óta alakultak ki. A Fundoklia-völgyben régészeti kiállítás mutatja be a neandervölgyi ember életét.