Ebes

Ebes egy kis falu Hajdú-Bihar vármegyében, a Hajdúszoboszlói járásban. Debrecen délnyugati szélénél fekszik, körülbelül tizenhárom kilométerre a megyeszékhelytől. Hajdúszoboszlótól nyolc kilométerre északkeletre található, szomszédai Ondód, Mikepércs és Nagyhegyes. A 4-es főút és a Budapest–Záhony-vasútvonal között helyezkedik el, így könnyen elérhető közúton és vasúton is. Központján a 48 101-es mellékút halad keresztül, külterületeit pedig érinti az M35-ös autópálya és a 4805-ös út is. A település első említése 1271-ből származik, amikor Váradi regestrum Ebey néven említi. A középkorban a Szepesi család birtokában volt, és vadászkutyatenyésztéssel foglalkoztak itt. A 15–16. században virágzó falu volt, de a török uralom alatt elnéptelenedett, és Debrecen része lett. A 19. században a vasútvonal megépülése bekapcsolta a falut az ország vérkeringésébe. 1952-ben vált önálló községgé, ekkor épült meg a községháza, az iskola, az orvosi rendelő és a villanyhálózat. A faluban található a községháza, az első iskola és az orvosi rendelő, amelyek az önállósodás idején épültek. A vasútállomás a belterület déli szélénél helyezkedik el, a 48 101-es út vasúti keresztezésétől nyugatra. A településnek labdarúgó-csapata is van, az Ebesi Sportbarátok Egyesület több szakosztállyal. Emődy Dániel neves tanítója volt a falunak, aki negyven évig tanított Ebesen, és aktívan részt vett a magyar összetartozás erősítésében.