Drávafok

Drávafok egy kis falu Baranya vármegye délnyugati szélén, a Dráva folyó közelében. A szomszédos települések között van Bogdása, Markóc, Lakócsa és Teklafalu. Korábban Somogy vármegyéhez tartozott, mielőtt az 1950-es években Baranyához csatolták. A falu elérését a 5804-es út biztosítja, amely összeköti Szigetvárral, Sellyével és Felsőszentmártonnal is. A községen áthalad a Középrigóc–Villány-vasútvonal, ám a személyforgalom 2007 óta szünetel. Az állomás a település nyugati szélén található.

A falu története a 13. századig nyúlik vissza, első említése 1257-ben történt Fukó néven. A mai név 1493-ból származik, jelentése a Dráva folyó és a fok szóból ered. A településen a fokgazdálkodás volt jellemző, lakossága mindig is magyar nemzetiségű volt. A 19. században itt állt a Becsali-csárda, amely a betyárvilág legendás fogadója volt. A falu híres szülöttei közé tartozik Dietrich Ignác jogász és országgyűlési képviselő, valamint Csikesz Sándor református lelkész.

A falu nevezetességei közé tartozik a Bittó-kastély, amely Ybl Miklós tervei alapján épült 1896-ban. A kastély körül 40 hektáros angolpark terült el, ám mára jelentős része elpusztult. A Fodor-kúria ma az Ormánsági Szabadiskola központja. A református templom 1863-ban, a római katolikus templom 1949-ben épült. A faluközpontban helyi védelem alatt álló lakóházak és a parókia épülete is található. A hősi emlékmű az első és második világháborús áldozatok emlékét őrzi.