Hejő

A Hejő patak a Miskolci-Bükkalján ered, Miskolctapolcán. A Sajó–Hernád-síkra érkezve délkeleti irányban folyik. Körülbelül negyven kilométer után Hejőkürt határában torkollik a Tiszába. A patak mentén önálló községek alakultak ki régen. Ma már csak öt önálló település viseli a Hejő nevet. A patak horgászható az egész hosszában, mellékvizeivel együtt. Területe tizenhárom és kéttized hektár. Alapvízhozamát a tapolcai hideg és langyos karsztforrások adják. A völgyben a sokéves átlag csapadékmennyiség hatszáz milliméter. A leggyakoribb halfajok az ökle, a csuka és a ponty. A jégkorszaki folyók kavicsüledékes síkságán halad keresztül. Nevét a „meleg” jelentésű régi magyar szavakból kapta. A völgy egykor égeresekkel és forráslápokkal volt övezett. Az Árpád-korban szerzetesek parkerdőt alakítottak ki itt. A patakot a miskolci városcímer is jelképezi.