Erdőtarcsa

Erdőtarcsa egy apró falu Nógrád vármegyében, a Cserhát dombjai között. A Tarcsai-patak völgyében fekszik, Budapesttől mintegy hatvan kilométerre északkeletre. A környék két kiemelkedő pontja a Daróc-hegy és a Kopasz-hegy. A falu közepén egy melegforrás tör fel, amelynek vize télen sem fagy be. A település területe nagy része erdő és mező, csak nyolcvanöt hektár a belterület. A falu múltja gazdag történelmi eseményekkel és birtokos családokkal fűződik össze. Először 1404-ben említik, amikor Zsigmond király Pócsi Dénesnek adományozta. Később Báthory Istváné, majd Werbőczy Istváné lett. Madách Imre is gyakran időzött itt Meskó Miklós barátja kastélyában. A második világháború után a kastélyok és parkok elnéptelenedtek, de 1975-ben sokukat védetté nyilvánítottak. Erdőtarcsán öt kastély és kúria maradt fenn, ezek közül több ma is látható. A Szentmiklóssy–Kubinyi-kastély barokk stílusú, ma az MTA alkotóháza. A Végh-kúria klasszicista, jelenleg magánlakás. A Kubinyi-Márkus kúria alsó tagozatos iskolának és óvodának ad helyet. A Dabasi-Halász arborétumban ritka fafajok találhatók, például amerikai mogyoró és vérbükk. A római katolikus templom barokk stílusú, a neogótikus evangélikus kápolna Ybl Miklós tervei alapján épült. A falu központjában álló Millenniumi Emlékpark szabadtéri színpadot és focipályát is magában foglal.