Csenger

Csenger egy kisváros Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye keleti szélén, közvetlenül a román határ mellett, a Szamos folyó bal partján. A Szatmári-síkságon fekszik, Nyíregyházától 85, Mátészalkától 32 kilométerre, Szatmárnémetitől pedig 18 kilométerre. A település közúton és vasúton is könnyen megközelíthető, a 49-es főút és a Kocsord–Csenger-vasútvonal is érinti. A 4924-es út szeli át a központot, a vasútállomás a belterület déli szélén található. A Szamos révje már az Árpád-korban stratégiai jelentőségű volt, a folyó menti termékeny ártér pedig kedvezett a mezőgazdaságnak és a halászatnak.

A település története az Árpád-korig nyúlik vissza, első említése 1219-ből származik. A Csaholyi család birtokközpontjává tette, és a 14–15. században a nemesi vármegye központja lett. Luxemburgi Zsigmond 1388-ban vásártartási jogot adott neki, 1404-ben pedig rendi országgyűlést rendeztek itt. A 16. században a vármegyei igazságszolgáltatás központja volt, a tisztviselők gyakran itt hozták ítéleteiket. 1576-ban protestáns zsinatot tartottak a városban, ahol a csengeri hitvallást fogadták el.

A településen a 18–19. században számos nemesi család birtokolt földeket, például a Teleki, Károlyi és Barkóczy családok. A 20. század elején a zsidó lakosság jelentős szerepet játszott a gazdaságban, manufaktúrákat és ipari üzemeket hoztak létre. A Béke út lett a kereskedelmi élet központja, ahol üzletek és műhelyek sorakoztak. A vasútvonal 1908-as átadása dinamikus fejlődést hozott, a városiasodás pedig a századfordulóra élénk, pezsgő település képét mutatta.