Balaton

Balaton Heves vármegye északi részén fekszik, a Bélapátfalvai járásban. A település a vármegye határán, az Ózd-Egercsehi medencében helyezkedik el. A környék részben hegyes vidék, részben mocsaras, lápos területekből áll. Balaton határos több más településsel, például Csernelyvel, Bükkmogyorósddal, Bükkszentmártonnal és Mikófalvával. Csak közúton közelíthető meg, a 2507-es úton keresztül.

A település története a tatárjárás koráig nyúlik vissza, amikor már létezett itt egy település. A Balaton név szláv eredetű, a nádas, mocsaras területekre utal. A faluban egykor fatemplom állt, és az egyházközség tevékenysége az egri érsekséghez, illetve a bélapátfalvi cisztercita apátsághoz kötődött. A 15. században a Kormos család birtokolta a terület egy részét, később pedig az Ormányi és Perényi családok is részbirtokosok lettek. A falu 1552-ben a török pusztítása után hamar újjáépült.

A látogatók a falu történelmi emlékeit, például a haranglábat találják meg. A haranglábban két harang látható, a nagyobbik a 19. századból származik. A környék mocsaras területei rejtekhelyet nyújtottak a tatárok elől menekülőknek, ami hozzájárult a bélapátfalvi apátság fennmaradásához. A településen élők a tatárjárás idején különböző tárgyakat rejtettek el a mocsarakban, amelyek később előkerültek. A falu környezete hegyes vidék, lápos területekkel, ahol a pásztorok még ma is tartják nyáját.