Pfarrkirche St. Salvator

A Szent Salvátor római katolikus plébániatemplom Friesach község Szent Salvátor nevű településén áll. A templomot először 1123 és 1130 között említik okiratban. A Salvátor-tisztelet az íro-skóciai kolostorokban volt szokásos, így feltételezhető, hogy már a Karoling-korban létezett itt egy szerzetesi cella. A plébánia első írásos említése 1285-ből származik. A patronátusi jog sokáig a friesachi Szt. Bertalan prépostságnak tartozott, csak 1720-ban került a salzburgi érsekségből a gurki püspökséghez. A késő gótikus templom a 15. és a 16. század elején épült. A kórus északi oldalán álló torony csúcsos oromdíszben végződik. A harangot 1643-ban David Polster öntötte. A barokk korban nyugaton előcsarnokot, északon sekrestyét, délen pedig a Xavéri Szent Ferenc-kápolnát toldották hozzá. A templom a késő gótikus, profilozott portálon keresztül, az előcsarnokból nyílik. A négytagolású hajó hálóboltozata lekerekített, befelé keskenyedő pilléreken nyugszik. A háromtengelyes nyugati karzat csillagboltozattal van ellátva. A egytagolású kórusban csillagboltozat emelkedik konzolokra támaszkodva. A késő barokk berendezést, a szószék kivételével, Johann Pacher készítette. A főoltár oszlopos felépítésű, baldachinnal, és egy Mária koronázását ábrázoló faragott csoportot tart. A mellékoltárok 1760-ban készültek. A bal oldali oltáron egy trónoló Szűzanya gyermekkel, a jobb oldali oltáron pedig Szent Márton szobra látható. A sekrestyei oltáron a Xavéri Szent Ferenc halálát ábrázoló kép van. A szószéket 1777-ben Johann Reiternek tulajdonítják. A keresztelőkút 1714-ből származik, a szenteltvíz-tartó pedig 1757-ben készült. A déli oldalkápolna felé vezető boltívekben Josef Gaisruckh és Franziskus Gottfried Schranzenegg-Gaissruckh sírkőpajzsai találhatók. A templom további berendezései közé tartozik egy Mária mennybemenetelét ábrázoló szobor, egy keresztelési csoport és egy 19. századi apostolcsillár.