Fáj

Fáj egy kis falu Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, az Encsi járásban. A Cserehát északi részén fekszik, Miskolctól mintegy ötven kilométerre északkeletre. A Fáji-patak völgyében helyezkedik el, közel a szlovák határhoz. Nem tekinthető teljes zsáktelepülésnek, mert észak és dél felől is vezet út a településre. A távolabbi vidékekről érkezők azonban csak a Szalaszend és Fulókércs közötti 2626-os útból kiágazó 26 146-os úton juthatnak el ide. Az út Litka községig folytatódik, amely már egyértelműen zsákfalu. A falu története a 13. századig nyúlik vissza. Neve a magyar *fa* szó i képzős származéka, jelentése: erdei. Eredetileg királyi várföld volt, első említése 1243-ból származik. IV. Béla király egy testvérpárnak, Donnak és Barnabásnak adta Fáj földjét, akik a tatárjárás idején megmentették őt. A falu határait ekkor részletesen leírták. Később Aladár, Csete fia kapta meg a birtokot, aki egy komoly abaúji uradalom birtokosa lett. A Forrói család hatvan évig birtokolta Fájt, majd a Fáy család kezébe került, akik évszázadokon át birtokolták a települést. A falu közepén álló egykori Szent Péter templom a középkori Fáj központja volt. A település határában szántók, rétek, erdők és szőlők voltak. A Papiak és más nemesi családok birtokrészei a faluban kúriákkal rendelkeztek. A határhasználati viták a szomszédos falvakkal, például Papival, Litkával és Csenyétével évszázadokon át tartottak. A falu határai a középkortól nem változtak, Papi területét a 16. századi háborúk idején néptelenedett el, és Fájba olvadt. A mai Fáj határai még mindig követik a középkori határokat.