Újhely vára

Újhely vára a Zemplénben, a sátoraljaújhelyi Várhegyen állt, délnyugatra a várostól, a Sárospatak felé vezető út fölé magasodva. A történelmi források a várat Patak-, Nagypatak-, Sátorhegy- és Újhely várának is nevezik. A kettős elnevezés abból adódik, hogy a pataki erdőispánság, majd a pataki uradalom birtokában volt, de Újhely külterületén helyezkedett el. A vár építése 1242 és 1261 között zajlott, és 1537 körül pusztulhatott el. A Várhegy egy 334 méter magas hegygerinc, amelynek meredek oldala természetes védelmet nyújtott. A hegytető egy hosszúkás, keskeny fennsík, amelyet természetes perem határol. A vár kutatása Détshy Mihály 1966-os tanulmányával kezdődött, amelyben bebizonyította, hogy Patak vára azonos az Újhely néven ismert erődítménnyel. Fügedi Erik és Engel Pál 1977-ben gyűjtötte össze a várra vonatkozó ismereteket, majd 1986-ban Csorba Csaba két publikációjában foglalkozott a vár történetével. Nováki Gyula és Sándorfi György 1986-ban készítette el a vár területének szintvonalas felmérését. 1994-ben Détshy Mihály monográfiát szentelt a várnak, 1996-ban pedig Engel Pál publikálta a várra vonatkozó forrásokat a 15. század közepéig. A kutatás 2007-ben folytatódott, amikor a sátoraljaújhelyi önkormányzat és a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma együttműködési megállapodást kötött a vár maradványainak régészeti feltárásáról. A Várhegyen egy központi épületegyüttes részletét tárták fel, amelynek északra nyíló bejárata két méter széles. A helyiség északnyugati sarkánál 100–150 centiméter magas felmenő falazatot tisztítottak ki. Keleti falában egy gótikus ülőfülke alsó része maradt fenn. A törmelékréteg alatt több nagyméretű gótikus és reneszánsz kőfaragvány került elő, például ablak- és ajtókeretek, oszloplábazatok. A központi területen egy feltételezett pincehelyiség falait tisztították meg, ahol 14–15. századi kerámiatöredékek és vasleletek kerültek elő. A Várhegy legmagasabb pontján egy rádióadó áll ma, a fennsíktól nem messze pedig egy kisebb sziklacsoport alatt újabb árok található.