János Cave

Solymári-kőfülke a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, Solymáron, a Zsíros-hegyen található. A barlang egy természetes, vízszintes tengelyű, 9 m széles és 2,5 m magas bejárata van, amely az erdőben, egy már nem működő kőbánya oldalán helyezkedik el. A kőfejtő udvarából érhető el, és a kőbánya és egy völgy metszéspontjában nyílik. A barlang egy alacsony, száraz, vízszintes teremből áll, amelyben agyagos alja lépcsősen emelkedik. A kőfalak felső triász dachsteini mészkőből állnak, és a barlang valószínűleg karsztos eredetű, de jelenleg hidrológiailag inaktív. A barlang kutatása a 20. század elején kezdődött, Budinszky Károly ásatásai során leleteket, például emlőscsontokat, madárcsontokat, tűzhelymaradványokat és égett csontokat találtak. A barlangot Tasnádi Kubacska András 1926-ban és 1928-ban is leírta részletesebben, és a leírásban szerepeltek a barlang alaprajz térképei és fényképei. A barlang neve változott az idők során, és több különböző néven is említették, például Solymári-kőfülke, János-barlang vagy Kecske-lyuk. A barlangban különböző képződmények találhatók, például farkasfogas bekérgezések, cseppkőlécek és hegyitej. A barlang területe 12 m hosszú, 2,5 m magas és 12 m vízszintes kiterjedésű. A barlang mellett egy aszóvölgy van, amely a kőfejtő falán halad le a bányába. A barlang részletes felmérése Gazda Attila által készült 2004-ben, és a felmérés alapján készült térképek is elérhetők.