Vértesszőlős

Vértesszőlősi őstelep a Magyar Nemzeti Múzeum bemutatóhelye, amely a 1963–1968 között folytatott ásatások során került kifejtésre. A helyszín a Vértes László által vezetett feltárásokkal ismert, ahol őskőkori előember (Homo erectus paleohungaricus) telephelyét, koponyacsontját, eszközeit és állatnyomokat találtak. A lelet egyedülállóan fontos, mivel Közép-Európában az első ilyen komplex leletegyüttest jelentett. A telep a Kisalföldön, a Gerecse lábánál, az Által-ér völgyében fekszik, Tatabányától 2 km-re északnyugatra. A helyszín környezetében mészkőbányák is találhatók, amelyek a mésztufa képződéséhez vezettek. A Vértesszőlősi őstelep 1962-ben Pécsi Márton geográfus által felfedezett kőzetrétegre épült, ahol az őskori maradványokat találták. A terület 1976 óta természetvédelmi területként van nyilvántartva. A telep 38 hektáros területén a kultúrrétegek a Mindel eljegesedés hideghullámai alatt képződtek. A mésztufa rétegek és a folyóteraszok alakja a geológiai történelem alapján határozható meg. A mésztufa rétegek a forrásokból származó víz alapján keletkeztek, amelyek a növényzet és az állatnyomok elszórt szétterjedését is okozták. A telep környezetében a mészkőpadok és a mésziszaprétegek a folyóteraszokkal együtt fejlődtek.