Iharosberény

Iharosberény Somogy vármegyében, a Csurgói járásban, a Zalaapáti-hát területén helyezkedik el. A település a Nagykanizsától 18 kilométerre délkeletre, a vármegye nyugati szélén található. A vidék dombvidéki és síkvidéki jellegű, ami túrázók számára ideális. A környék növényzete kocsánytalan tölgy, bükkös és cseres tölgyes területeket tartalmaz, valamint szőlő- és gyümölcstermelő vidéket is. A vidék a magyar szelídgesztenye őshazája, ahol az ország egyik legnagyobb ültetvénye is található. Erdői vadállományban gazdag, ahol őzek, szarvasok, vaddisznók és vidrák is előfordulnak. Iharosberény történelme gazdag, ahol a honfoglalás idején Lehel és Bulcsú foglalták el a vidéket. A település 1264-ben említik először, és IV. Béla szabadalomlevelet adott, amely lehetővé tette a lakosok szabadon telepedését. A falu 1268-ban Mária királyné által Iharos Györgynek adományozott. A történelmi események során a település több gazdacserére is szorult, és a török–magyar háborúk idején a lakosság számának változását is megfigyelhetjük. A 1737-es boszorkányper és a későbbi templomépítések is részét képezik a település történelmének. A település központja körül különféle építmények és területek találhatók, mint a kápolnák, templomok, iskolák és a vásártér. A környékben a kastély és a kápolnák emlékei is megmaradtak, amelyek a település történelmét tükrözik. A falu a 19. században gazdasági fejlődést is érték el, és a 20. század elején a két világháború is nyomot hagyott a település történelmében. A település ma is megőrizte történelmi emlékeit és kulturális örökségét.