Nagybaracska

Nagybaracska a Bács-Kiskun vármegye Bajai járásában fekszik, a Duna-Tisza közének délnyugati csücskében. A település nyugati része a Ferenc-csatorna keleti partján helyezkedik el, mely a Mohácsi-szigetet elválasztja. A Duna közelében fekvése miatt a talajvízszint magas, és gyakori belvíz előfordul. A község részben a Margitta-(Mohácsi-)sziget területén fekszik, ahol a csatornarendszerek segítenek a belvíz elleni küzdelemben. A település körül Bátmonostor, Csátalja, Dávod, Dunafalva és Mohács található. Nagybaracska történelmét a 1318-as okiratokban ismertetik, ahol a település neve először említik. A község a 14. században a Töttösök birtokában volt, majd a Várdaiáké lett. A 17. században a szekcsői Herczeg és a Geszti család is részt vett a település fejlődésében. A 19. században a község népessége jelentősen nőtt, és a 1900-as években 4149 lakosa volt. A település ma 3926 lakossal rendelkezik, mind magyarnak. A település látnivalói közé tartozik a Szent Imre herceg tiszteletére szentelt, késő barokk stílusú templom, amely 1789-ben épült és a II. világháborúban leégett, de újjáépítették. A községben van egy II. világháború áldozatainak emlékműve is. A római katolikus templom közelében áll a Szent Rókus-szobor, valamint az 1857-es barokk Szentháromság-szobor. A község híres szülötte a Sobri József, aki Magyarország örökös halfőző bajnoka volt. A község augusztusban tartja a Sobri Kupa Halfőző Versenyt, novemberben pedig a búcsúját.