Kunszentmiklós

Kunszentmiklós Bács-Kiskun vármegyében fekszik, a Csepeli-síkság és a Kiskunsági-homokhátság találkozásánál. Budapesttől délre, mintegy hatvan kilométerre található, és a Kiskunsági Nemzeti Park Felső-kiskunsági-pusztájához tartozó külterületei is vannak. A város mellett fekszik Kunbábony nevű településrésze, amely hét és fél kilométerre keletre található a központtól. A szomszédos települések közé tartozik Apaj, Bugyi, Kunpeszér, Kunadacs, Szabadszállás, Dunavecse, Szalkszentmárton, Tass és Dömsöd. A település története a kőkortól kezdődik, régészeti leletek bizonyítják, hogy már ekkor is laktak itt emberek. Az avar fejedelmi sír feltárása a hetvenes években nagy szenzáció volt Kunbábonyban. A honfoglaló magyarok is megtelepedtek a vidéken. A középkorban a kunok néptelen területként szállták meg a vidéket, és a település Tatárszállás néven szerepelt Zsigmond kori oklevelekben. A török hódoltság idején a lakosság nagy része református hitre tért. A 18. században a város mezővárosi rangot kapott, és gazdasági fellendülés kezdődött. Ekkor alakult ki a településszerkezet, új utcák, piacterek, templomok és középületek épültek. A lakosság száma rohamosan nőtt, a városi címmel járó vásártartás is hozzájárult a fejlődéshez. A 19. században a település járási székhely lett, és jelentős közéleti személyiségek éltek itt, például Bankós Károly, Petőfi Sándor barátja. A századfordulóra a lélekszám meghaladta a nyolcezer főt, és a tanyai lakosság is tetőzött.