Makó

Makó Csongrád-Csanád vármegyében, a Maros jobb partján fekszik, közel a román határhoz. A város a nevét viselő járás központja, első írásos említése 1247-ből származik, amikor itt folyami átkelő létesült. A török hódoltság idején többször elpusztították, de mindig újratelepült. A karlócai béke után, 1730-tól Csanád vármegye székhelye lett. A 19. században, 1890-ben a történelmi Magyarország 12. legnagyobb városaként tartották számon népessége alapján. A makói hagyma a város legismertebb terméke, amely hungarikum címet visel. A termálvíz 1956-os felszínre hozatalát követően épült ki a Termál- és Gyógyfürdő, amely mára modern wellness- és gyógyelemekkel várja a látogatókat. A város kulturális életében jelentős szerepet játszottak József Attila, Juhász Gyula és Móra Ferenc, akik a 20. század elején itt éltek és tevékenykedtek. A Maros folyóból származó gyógyiszap egészíti ki a gyógyvíz jótékony hatásait. A Termál- és Gyógyfürdő mellett a város természeti értékei is vonzóak. A Maros ártéri erdeje a Körös–Maros Nemzeti Park részét képezi, gazdag élővilággal. A város környékén található „fekete föld” kiváló adottságokat nyújt a hagymatermesztésre, a makói vöröshagyma pedig a Maros folyami hordalékának és a réti agyag keverékének köszönheti kivételes minőségét. A város a Dél-Alföldön, a Csongrádi-síkon helyezkedik el, Szegedtől 32 kilométerre keletre. A Maros partján fekvő makói árokban Európa egyik leggazdagabb gázmezője húzódik.