Zalakomár

Zalakomár egy nagyközség Zala vármegyében, a Nagykanizsai járásban. A mai település 1969-ben jött létre Kiskomárom és Komárváros egyesítésével. A 7-es főút szeli ketté a települést, észak-déli irányban a 6831-es út halad át rajta. Kiskomáromban önálló négy számjegyű útszámozással rendelkezik egy rövid útszakasz. A település határát érinti még több kisebb út is, például a 6805-ös és a 6817-es. Komárváros története a 13. századig nyúlik vissza, első említése 1217-ből származik. A település fontos szerepet játszott Zala vármegye történetében, itt állt Zala első székhelye. I. (Szent) István udvarházat építtetett a környéken, amelyhez királyi kápolna is tartozott. A tatárok 1241-ben elpusztították a helységet, de IV. Béla újratelepítette. A 16. században Nádasdy Tamás országbíró vámszedési jogot adott Komárnak. Kiskomárom első írásos említése 1410-ből való. A terület védelme érdekében 1540-ben várat építettek, amely a kanizsai főkapitányság fontos erődítménye lett. A vár 1600-ban a török előtt szabad lett, de a magyarok 1601-ben visszafoglalták. A településen ma is láthatók a történelmi emlékek nyomai, például a vár maradványai. A két település egyesítése óta Zalakomár közigazgatási központként működik.