Tapolca

Tapolca a Balaton-felvidék nyugati szélén, a Tapolcai-medence közepén fekszik. A várost bazalthegyek ölelik körül, amelyek a Pannon-tenger egykori üledékein emelkednek ki. A tanúhegyek kúp vagy koporsó alakúak, és megőrizték a vidék egykori felszínét. A 77-es főút délről elkerüli a várost, de a vasútállomás fontos csomópontja a Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk- és a Börgönd–Tapolca-vasútvonalaknak.

A település története a Körös-Starčevo-kultúráig nyúlik vissza, de a rómaiak idején már fontos utak épültek itt. A Tapolca név szláv eredetű, melegvízű forrást jelent. A karthauziak a 15. században fallal vették körül udvarházukat, a törökök pedig 1554-ben foglalták el a várost. A 17. században Padányi Biró Márton püspök tulajdona lett, és erős védelmi rendszert építtetett ki.

A városban a Bazalt utcában régi kúria és román stílusú templom maradványai láthatók. A vasútvonalak kiépítése a 19. század végén és a 20. század elején nagy lendületet adott a fejlődésnek. A Dobó tér környékén található Bauxitváros jellegzetes Y alakú házairól ismert. A környező hegyek és a medence látványos tájat nyújtanak a sétálóknak.