Istenszülő elhunyta és mennybevétele-székesegyház

A miskolci Nagyboldogasszony-székesegyház a görögkatolikus rítust követő Miskolci egyházmegye főtemploma. A Búza téren áll, székesegyházi rangját 2011-ben kapta, amikor Miskolc újra püspöki székhely lett. A templom 1911-ben épült fel, stílusa premodern, neogótikus elemekkel. A görögkatolikus ruszinok és szlovákok betelepülése után nőtt meg a hívők száma, így épült meg a templom. Az egyházközség első lelkésze Schirilla Szólon Andor volt. A templom nevezetessége a gazdagon díszített ikonosztáz, amely 19 képből áll. Az ikonosztázion fölött Szűz Mária tartja ölében a Kisdedet, két oldalt szentekkel. A templom belsejét háromszakaszos csehsüvegboltozat fedi, néhol szecessziós virágmintákkal. A külső megjelenésében bizánci vonásokat lehet felfedezni, főhomlokzata keletre néz. A torony négyszög alaprajzú, süvegén hatszög alaprajzú, tetején kettős kereszt áll. A templom zárt udvar szigeteli el a forgalmas belvárosi tértől. Az udvar falát belülről Szűz Mária életéből vett jelenetek díszítik. A toronyban három harang lakik, közülük a legnagyobb a Pócsi Boldogasszony tiszteletére szentelt 920 kg-os harang. A harangokat különböző időszakokban öntötték, és mindvégig fontos szerepet játszottak a templom életében. A templom „Istenszülő elszenderülése” titulusra van keresztelve.