Bélmegyer

Bélmegyer egy kis település Békés vármegye középső részén, a Körös menti sík északi szélén. A falu Békéscsabától északra fekszik, mintegy 25 kilométerre közúton. A környező települések közül Vésztő, Tarhos, Békés, Mezőberény, Köröstarcsa és Körösladány határolja. A településen keresztülhalad a 4237-es út kelet-nyugati irányban, és érinti a Szeghalom-Gyula közti 4234-es út is. Bélmegyer természeti környezete a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó védett területek közelében található. A falu természeti értékei ritkaságszámba mennek hazánkban. A határában lévő 641,7 hektáros természetvédelmi területből 141 hektár fokozottan védett. Védett növényei közé tartozik a fátyolos nőszirom, a réti őszirózsa és a sziki kocsord. A területen élő védett lepkefaj a nagy szikibagoly, amely a sziki kocsord tápnövényéhez kötődik. Csapadékos időszakokban a legelőkön bíbicek jelennek meg, az erdőben pedig egerészölyv, barna kánya és holló fészkel. A védettséget élvezi a bélmegyeri bekötő út mellett álló 250-300 éves fehér fűzfa, amelyet „Öreg hölgy” néven emlegetnek. A település nevezetességei közé tartozik a fáspusztai Wenckheim-vadászkastély, amelyet gróf Wenckheim Béla építtetett a 19. század végén Ybl Miklós tervei alapján. A kastély 2242 négyzetméteres alapterületű, 147 helyiséggel rendelkezik, és részben emeletes. A főépület szabálytalan alakzatú, déli oldalán egy háromszintes saroktoronnyal. A kastélyban található egy kazettás famennyezetű ebédlő és egy díszes falépcső. A falu református temploma 1950-ben épült, a római katolikus templom pedig 1996-ban, tornya a homlokzat előtt áll. A Gereblyés-pusztán pedig Sinka István költő juhászkodott 1920 és 1924 között.