Hangács

Hangács Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, az Edelényi járásban fekszik, Miskolctól északra. A település a Cserehát délkeleti szélén, a 7 kilométer hosszú Hangács-patak völgyének végénél található. Három irányból dombok veszik körül, és szomszédai között van Nyomár, Damak, Hegymeg, Tomor, Homrogd, Alsóvadász és Boldva. Régen zsákfalu volt, csak Ziliz és Nyomár felől lehetett megközelíteni, de az Európai Unió támogatásával a 2000-es évek elején aszfaltozott út épült Damak felé. A falu története a 14. századig nyúlik vissza, amikor Hangácsi Albert egri prépost és Hangácsi Mihály királyi kancellár birtokolta. A 16. században a Réghy családé volt, majd a török hódoltság idején is lakott maradt. A 17. században a Vasadi, Becs és Lenkey családok birtokolták, később a Szathmáry Király családé lett. Ők építtették a reformátusok fatemplomát, amelynek egyik harangját Rákóczi ágyújából öntötték. A falu híres szülöttei közé tartozik Szathmáry Király György egyház történész és Szathmáry Király Miklós, II. Rákóczi Ferenc ezredese. A településen található a Szathmáry Király György Egyháztörténeti Múzeum, valamint a híres Rákóczi-pincék. A falu határában több pusztát is említenek, például Kérts, Diczháza és Hatház pusztákat, amelyeknek saját dűlőnevei vannak. A dűlők között van a Sárgapart, ahol sárga föld található, a Ludas dűlő, ahol régen ludakat legeltettek, valamint a Temető alja és a Pince cserje erdők. A vidék jellegzetes tájai közé tartozik a Hidegvölgy, a Simavölgy és a Vas kapu nevű szoros átjáró.