Szentmártonkáta

Szentmártonkáta nagyközség a Pest vármegyei Nagykátai járásban fekszik, ahol az Alföld és a Gödöllői-dombság találkozik. Budapest központjától ötvenöt kilométerre keletre terül el, a Tápió-vidék része. A falu határos Tóalmással, Nagykátával, Tápióbicskével, Tápiósággal és Tápiószecsővel. A 31-es főút köti össze a környező településekkel, vasúton pedig a Budapest–Újszász–Szolnok-vonalon érhető el.

A település története a Káta nemzetségig nyúlik vissza, első okleveles említése 1349-ből származik. A 16–17. században a Kátay család birtokolta, majd a török hódoltság idején sem néptelenedett el. A Rákóczi-szabadságharc idején jelentős kuruc tábor volt itt, a Mercurius Veridicus hírlap is beszámolt róla. A 18. században a Battha család támogatta az iskolai oktatást, sőt épületet is adományoztak erre a célra.

A falu központjában áll a klasszicista stílusú Prónay-kastély, amelyet 1810 körül építtetett a Prónay család. A Dessewffy család a századfordulón szerezte meg, a második világháborúig a Polgár család lakott benne. Később gépállomás, majd irodák és lakások kaptak helyet az épületben. A téglalap alaprajzú, földszintes kastély kontyolt nyeregtetős, homlokzatát lizénák tagolják. A hátsó homlokzaton timpanonos rizalit és öt pillérre támaszkodó tornác látható.