Felső-kiskunsági-puszta

A Kiskunsági Nemzeti Park legészakibb része a Felső-kiskunsági-puszta. A Duna egykori árterületén fekszik, Apaj, Bugyi, Kunpeszér és Kunszentmiklós határában. A védett terület északi szélénél Budapesttől mindössze húsz kilométerre van. A táj szikes mocsarakból, szikes rétekből, füves legelőkből és halastavakból áll. A növényzet és az állatvilág a pannon vizes élőhelyekre jellemző. Több védett, endemikus faj is él itt, például a pozsgás őszirózsa, a sóspusztai magyarmoha vagy a sziki mézpázsit. A terület jelentőségét mutatja, hogy 2006-ban felkerült a Ramsari egyezmény védett vizes élőhelyeinek listájára. Madárvonulás idején évente több mint húszezer madár fordul meg itt. A leggyakoribbak a lúdalakúak és a lilealakúak. A gazdag élővilág mellett a táj változatos növénytársulásai is figyelemre méltóak. A szikes területeken sótűrő fajok élnek, mint a veresnadrág csenkesz vagy a közönséges sóvirág. A változatos táj madárvilága is gazdag. A túzok, a szalakóta és a kerecsensólyom mellett a gémek, cankók és récék is gyakoriak. A nedves réteken ludakat és récéket lehet látni. A ragadozó madarak is gyakran megfordulnak a területen. A Réce tanösvény Apaj határában vezet a gátakon, és két madármegfigyelő torony is van a végén. Innen zavartalanul lehet nézni az élővilágot.