Baracska

Baracska Fejér vármegye északkeleti részén fekszik, a Mezőföld északi szélén, a Váli-víz partján. Budapesttől harminchét kilométerre, Érdtől tizenöt kilométerre, Martonvásártól három és fél kilométerre található. A település közigazgatási területén halad át a 7-es főút és az M7-es autópálya is. A vasútvonalak közül a Budapest–Murakeresztúr-vasútvonal érinti, Baracska megállóhellyel. A falu északi részén római kori leletek kerültek elő, jelezve, hogy már az ókorban is lakott volt. A falu története a 13. századra nyúlik vissza, amikor a Baracska nemzetség fészkévé vált. Neve 1212-ben bukkant fel oklevélben, akkor Boroksa néven. A tatárjárás idején a nemzetség valószínűleg elpusztult. A török hódoltság alatt a település teljesen elnéptelenedett. Fényes Elek 1851-ben megjelent művében Baracskát pusztaként említi, nagy termékeny határral. Vörösmarty Mihály 1850-ben házat és földet vásárolt a településen, itt írta az „Előszó” című költeményét. A faluban található a klasszicista stílusú református templom, amelyet a 19. században építettek. A templom 1944–45-ben leégett, de 1957–58-ban eredeti formájában állították helyre. Három harangja van. A településen áll Vörösmarty Mihály emlékműve is. Baracska-Annamajorban működik a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet. Kozma Ferenc mezőgazdász emlékműve és sírja is a falu területén található.