Gönc

Gönc Magyarország legészakibb városa, a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Gönci járás székhelye. A Hernád folyó bal partján fekszik, közel a szlovák határhoz, Miskolctól mintegy hatvanöt kilométerre északkeletre. A település közvetlenül határos Zsujtával, Telkibányával, Fonyval, Göncruszkával, Hernádszurdokkal, Hidasnémetivel és Tornyosnémetivel. A város nyugati szélén húzódik a 3-as főút és az M30-as autópálya, de lakott területe csak mellékutakon érhető el. A Szerencs–Hidasnémeti-vasútvonalnak is van egy megállója Göncön, a belterület délnyugati szélén. Gönc története a tatárjárás után kezdődött, amikor német telepesek érkeztek a Hernád mentére. A település nevét 1219-ben említették először oklevél Bücij néven. A 13. században az Aba-nemzetség építette Gönc várát, amelynek romjait ma Amadé-várnak nevezik. Károly Róbert király egy ideig Göncön tartózkodott Amadé nádornál, és a husziták is elfoglalták a várost. A reformáció idején Károlyi Gáspár itt fordította magyarra a Bibliát, a Károlyi-bibliát. A város a tokaji borok kereskedelmében is fontos szerepet játszott, a gönci hordó mértékegységgé vált. A városban több látnivaló is található, például a Huszita-ház, a Pálffy-kastély és Károlyi Gáspár szobra a református templom kertjében. A református templom mellett található a Károlyi Gáspár Múzeum és Bibliakiállítás. A környéken pedig a Pálos kolostorrom és az Amadé-vár romjai érdemelnek figyelmet. A városban található még a Thermárium Városi Uszoda és a Régi zsidó temető is. Gönc egykori jelentőségét a történelmi események és a kulturális örökség őrzi.