Rakamaz

Rakamaz város a Tisza bal partján fekszik, ahol a Zempléni-hegység és az Alföld találkozik. A település a Tisza félkörívének közepén épült, melyet a folyó íve és a Bodrog kanyarulata határol. A Nagy-Morotva nevű holtágak félkörívben ölelik körül a várost, gazdag madár- és növényvilággal. A környék erdőit nemes nyárak és akácosok alkotják, a talaj pedig löszös csernozjom.

A település történelme a honfoglalás koráig nyúlik vissza, első írásos említése 1067-ből származik. Rakamaz a magyar művészettörténetben a honfoglalás kori korongpárokról ismert, amelyeket 1956-ban találtak a határában. A település a Gutkeled és a Báthori családok birtokában volt, akik pereskedtek a falu határának egyes részeiért. A 15. században a cseh husziták elpusztították, de a 16. században már újra jelentős település volt.

A látnivalók között található Erzsébet királyné obeliszkje, amely a 19. századi királynéi látogatás emlékét őrzi. A Strázsa-dombon 1974-ben honfoglalás kori tarsolylemezeket találtak. A Nagy-Morotva Vízi Tanösvény két teknős alakú épületével, a Nagy és Kis Teknősbékaházzal mutatja be a környék élővilágát. A településen található még Kossuth-szobor és Turul-szobor is.