Tiszaroff

Tiszaroff egy alföldi falu Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében, a Tisza nagy kanyarulatában. A település szinte teljes egészében a folyó bal partján fekszik, csak egy kisebb holtág által övezett rész tartozik a jobb partra. A környék éghajlata szélsőséges, kevés csapadékkal, forró nyarakkal és hideg telekkel. A falu határában található a tiszaroffi árapasztó tározó északi műtárgya, amely a vízszabályozás fontos része.

A falu története az őskorig nyúlik vissza, régészeti leletek bizonyítják, hogy már akkor is éltek itt emberek. A hagyomány szerint a hunok vezére, Roff után Attila is táborozott a környéken, bár ennek történelmi bizonyítéka nincs. A Rákóczi-szabadságharc után a falu birtokosai közé tartozott a Borbély család, akik a 18. században kőtornyot építtettek a református imaházhoz. A település 1872-ben nagyközséggé alakult, és a kiegyezés után Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéhez került.

A faluban több emlék is található, például a református temetőben Varga Gyula tanító síremléke, aki a Tanácsköztársaság leverése után hunyt el. A Borbély-kastély is a falu nevezetességei közé tartozik. Tiszaroff híres volt gőzmalmáról, gépállomásáról és kultúrotthonáról, ahol könyvtár is működött. A falu sportéletében is jelentős eredményeket értek el, különösen a röplabda.