Szent Özséb-barlang

A Szent Özséb-barlang Magyarország fokozottan védett barlangjai közül egyikének számít, a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, Pilisszentkereszt külterületén található. A barlang a Pilis hegység harmadik leghosszabb barlangja, az Ariadne-barlangrendszer és az Ajándék-barlang után. A bejárati része a Kétbükkfa-nyergetől kb. 1,5 km-re, 692 méter magasságban helyezkedik el, a karsztvízszint felett 570 méterrel. A barlang hossza 900 méter, mélysége 82 méter, és jelenleg is aktívan kutatott. A barlang dachsteini mészkőben keletkezett, kb. fél-egymillió évvel ezelőtt. A nagy termeket valószínűleg a meredek vetősíkok határozták meg. A pleisztocén során a Dunántúli-középhegység felől érkező víz talált utat a felszínre, és a termálvíz korróziója alakította ki a járatokat. A jégkorszakban a huzatok és a páralecsapódás gömbfülke-füzérek kialakulását okozta, míg az omladékok és a lecsorgó víz a falakat korrodálták. A barlang részei különböző időszakokban keletkeztek, és a kutatások során több részlet is feltárult. A barlang 2003-ban került felfedezésre, amikor a Szent Özséb Barlangkutató Csoport tagjai találtak egy ismeretlen barlang jeleit. A barlang neve a magyar Pálos rend alapítójáról, Boldog Özsébről származik. A kutatások során több részlet is feltárult, például az Eső-terem, a Meander, a Pele-lejtő, a Kókusz-bánya, a Csapolt-terem, a Pentenáriumi-szakasz és a Vastyúk-ág. A barlang látogatása a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével történik.